Számos oka van annak, hogy miért érdemes egy modellt kisebb részekre osztani. Lehet, hogy az STL-fájl nagyobb, mint az építőlemez, és nem opció a kicsinyítés. Lehet, hogy különböző színekben szeretne nyomtatni, de nincs többszínű nyomtatója és nem akarja szüneteltetni a nyomtatást a magasság alapján. Vagy a tervezés bizonyos részei, például túlnyúlások, kicsit nehezen kezelhetőek, és inkább szeretné elkerülni a kellemetlenségeket.
Az első lépésként ellenőrizheti, hogy a nyomtatni kívánt modellből van-e előre felosztott darabokat tartalmazó fájl. Ha azonban nem ez a helyzet, egyszerűen feloszthatja azt saját maga is.
Ebben a cikkben végigvezetjük a modell felosztásának folyamatán, beleértve az igényeinek megfelelő program megtalálását, a megfelelő vágási pont kiválasztását és a modell tényleges felosztását. Néhány tippet is adunk a nyomat összeállításához, hogy az első próbálkozásra a legjobban sikerüljön.
Ugorjunk bele!
A megfelelő program megtalálása
Mivel nagyon sok lehetőség kínálkozik a modell felosztására, néha túlzottan nehéznek tűnik kiválasztani az Ön számára legmegfelelőbbet. Nézzük meg a legnépszerűbb programokat és azok kínálatát.
Fontos tudni, hogy nem minden program egyenlő. Például, ha a Blendert használja, több lépésre van szükség ahhoz, hogy ugyanazt az eredményt kapja, mint egy másik programban, amely ezt automatikusan elvégzi.
Meshmixer
A Meshmixer az egyik legegyszerűbb és leggyorsabb módja az STL-fájlok feldarabolásának. Bár arra a célra kiváló, amire készült, a listán szereplő más programokkal összehasonlítva rendkívül korlátozottnak tűnhet. A Blender például hálómodelleket tud létrehozni és szerkeszteni, valamint animációhoz is használható , míg a Fusion 360 CAD- szolgáltatásairól ismert , és már támogatja a hálómodellek szerkesztését is.
Sajnos az Autodesk már nem támogatja a Meshmixert, így nem lesznek új funkciók vagy biztonsági frissítések. Emiatt egyesek átválthatnak a szintén Autodesktől származó Fusion 360-ra, hogy lépést tarthassanak a jövőben megjelenő újabb kihívásokkal. Viszont amíg el nem jön ez a nap, a Meshmixer továbbra is az egyik leggyakrabban használt program a modellek felosztására.
Ha Ön Mac-felhasználó, nem fogja tudni használni ezt a programot a Parallels nevű Mac-program nélkül , amely hardvervirtualizációt biztosító szoftver. Ha Mac számítógépe van, akkor meg kell győződnie arról, hogy a virtuális gépe elegendő erőforrással rendelkezik ahhoz, hogy legalább a Meshmixer minimális követelményeit biztosítani tudja.
Fusion 360
Ha ismeri és szereti a Meshmixert, akkor a Fusion 360-at is értékelni fogja. 2021 szeptemberében a Fusion 360 sok olyan funkciót vett át, amelyek a Meshmixerben elérhetők voltak.
A Fusion 360 segítségével számos lehetőség áll rendelkezésére a különböző ablaktáblákhoz és felosztási funkciókhoz, amelyeket a modell felosztása során használhat, például a Plane Cut és Separate , amelyekre valószínűleg az első induláskor érdemes összpontosítani. Érdemes megjegyezni, hogy a Fusion 360 nem olyan egyszerű, mint a Meshmixer, és más szerkezeti elrendezéssel is rendelkezik. Noha az elsajátítás jelentős időt is vesz igénybe, a Fusion 360 YouTube-csatornája rengeteg hasznos oktatóanyagot tartalmaz, amelyekkel fejlesztheti képességeit.
A Mac felhasználóknak is jó megoldás, mert ez jó alternatívája a Meshmixernek. A Fusion 360 segítségével pedig nem korlátozódhat az STL-ek felosztására, hiszen ez egy teljes körűen működő CAD-program. A modellek felosztásáról szóló alábbi magyarázatunkban a többi programra összpontosítunk, de a Fusion 360 túl nagyszerű szoftver ahhoz, hogy ne kapjon említést ebben a cikkben.
3D Builder
A Microsoft 3D Builder egy 3D tervezőeszköz, amely az STL-ek felosztásának egyik legegyszerűbb programjaként is ismert. A profiktól a kezdőkig bárki nagyon hasznosnak találhatja a 3D Buildert.
A Meshmixerhez hasonlóan a 3D Builder sem érhető el Macen, így korlátozott a funkcionalitás és a hozzáférés.
Blender
A Blender az évek során egyre népszerűbb lett, mivel az egyik legkifinomultabb nyílt forráskódú 3D modellező program. Ezzel a programmal bárki könnyen hozzáférhet a lenyűgöző jelenetek és élethű modellek készítéséhez szükséges eszközökhöz.
Azonban nem minden napsütés és szivárvány. A Blender egyik hátránya, hogy a kezdő felhasználók számára bonyolultnak tűnhet, és a Blender által kínált lehetőségek nagy részének használata meglehetősen hosszú tanulást vesz igénybe. A tanulási görbe megkönnyítése érdekében oktatóanyagokat találhat kezdőknek , de ebben az esetben az STL-fájlok felosztására fogjuk használni!
A Blender ingyenes, és ebből kifolyóan már sokan használják. Csak meg kell tanulnia néhány eszközt vagy beállítást, és azonnal megkezdheti az STL felosztását. A legjobb dolog az, hogy nem korlátozódik az egész modell vízszintes vagy függőleges szögekre való felosztására, hiszen síkokat adhat hozzá, méretezhet, és könnyedén dönthet bármilyen irányba.
Cura
A Cura jól ismert arról, hogy nagyszerű szeletelő a legtöbb nyomtatóhoz, és ha a sajátja nem szerepel a listán, hozzáadhat egy egyedit is. Akkor is hasznunkra válhat, ha talál egy STL-fájlt, amelyet ki szeretne nyomtatni, de ezen a fájlon több modell is található, és külön kell őket választani.
A Cura segítségével különböző formákat vághat bele a modellbe, és ha elég kreatív, akkor egy alakzat segítségével ketté is oszthatja a modellt. Ez azonban nem mindig a legjobb módja a modellek felosztásának, és szükségtelen munka is lehet, tekintve, hogy olyan sok ingyenes program létezik, amelyek sokkal kevesebb erőfeszítéssel elvégzhető a darabolás.
A legjobb vágópontok megtalálása
Van egy modell és készen áll szétvágni, de nem biztos abban, hogy hol kell az első vágást elvégezni. Mi is hasonló helyzetben voltunk, ezért itt vannak néhány stratégia arra, hogy hol vágja el a modellt, valamint más szempontok, amiket érdemes figyelembe venni.
Ha nagy részletességgel nyomtat valamit, először érdemes átgondolnia néhány dolgot. Próbálja meg elkerülni azokat a vágásokat, amelyek közvetlenül a részletes területeken mennek keresztül. Megpróbálhatja úgy is felosztani a modellt, hogy a nyomtatás során a legvesebb támasztékot igényelje.
Egy másik dolog, amit figyelembe kell venni, a modell szerkezeti integritásának átgondolása. Ez a tervezett felhasználástól függően nagyon fontos lehet – például egy funkcionális résznél. Érdemes elkerülni a darabolást a tervezés leggyengébb pontjain, nevezetesen azokon a területeken, amelyek sokkal vékonyabbak, mint a modell többi része. Minél nagyobb területtel kell dolgoznia összeszereléskor, annál jobb.
Ha Ön a Tetris rajongója, élvezni fogja a következő tippet. Gondolja át, hogyan oszthatja fel a modellt úgy, hogy egyszerre a legtöbb elférjen az építőlemezen. Elképesztő, hogy néha a modell megfelelő felosztása órákkal csökkentheti a nyomtatási időt.
A 3D modell felosztása
Ebben a részben kitérünk a Meshmixerre, a 3D Builderre és a Blenderre, mivel ezek egyszerű megoldások a modell felosztására. A Cura valamivel összetettebb, mint a többi program, ezért a Curaról szóló bekezdésünket egy több különálló részből álló modell elkülönítésére korlátozzuk.
Meshmixer
A Meshmixer használata modellek darabolására a kezdők számára is könnyen elsajátítható, mert olyan egyszerű lépsekből áll, mint feltölteni a fájlt, rákattintani az „Edit”, majd a „Plane Cut” elemre. A megjelenő sík könnyedén irányítható.
Ezután szét kell választani a két részt, hogy el tudja őket mozgatni egymástól. Menjen vissza az „Edit” menübe, majd válassza ki a „Separate Shells” lehetőséget. Az Object Browser megjelenik, és mutatja, hogy most már két különálló objektumunk van.
A Meshmixerrel exportálhatja a modelljét OBJ, STL vagy egyéb formátumokban is. Csak annyit kell tennie, hogy megbizonyosodjon róla, hogy kiválasztotta azt a darabot a felosztott modellből, amit exportálni szeretne. Az Object Browser megmutatja, mi van kiválasztva. További kiválasztásokat adhat hozzá az exportáláshoz, az „Alt/Cmd” billentyű lenyomásával és az alkatrészre kattintva. Ha a fájlt G-kódként szeretné exportálni, meg kell néznie, hogyan lehet módosítani ezt az új fájlt.
3D Builder
Egyszerűségének köszönhetően a 3D Builder egy másik nagyszerű lehetőség a kezdők számára. Töltse be az STL-t, majd kattintson az „Edit” fülre, majd a „Split” gombra. A vágósíkot elforgathatja oda, ahol vágni szeretne. Ezután az ablak tetején látható, hogy lehetőség van a felosztott modellnek csak egy részét, vagy mindkét részt megtartani.
Az utolsó dolog, amit meg kell tennie, az az, hogy kattintson a felül található Split gombra, hogy a kért helyen elvágja a modellt. Valóban ennyire egyszerű!
Blender
Bár ez egy kicsit nehezebbnek tekinthető, mégis érdemes megpróbálni. Napról napra egyre többen tanulják a Blendert, és ha már van egy kis rutin, akkor a használata is egyszerűbb.
Először is ki kell választania a modellt, és meg kell nyomnia a Tab billentyűt. Ezzel a Blender Szerkesztés módba lép. Innen meg kell találnia a „Bisect” eszközt, amely az Eszköztáron található a „Knife” eszközzel együtt. Amikor kiválasztotta a Bisect eszközt, meg kell találnia azt a pontot, ahol szétszeretné vágni a modellt, majd csak kattintson és tartsa lenyomva a jobb egérgombot, hogy rajzoljon egy vágóvonalat, ahol el szeretné vágni.
Nyomja meg a ‘V’-t a húzott vonal elvágásához, majd kattintson a jobb egérgombbal, hogy ne lehessen tovább húzni a csúcsokat. Ezután kattintson a „Select”-re, ami a Fejlécen a „Layout” alatt található. Miután kiválasztotta a „Select”-et, válassza ki a „Select Loops”-ot, majd a „Select Loop Inner-Region”-t. Végül nyomja meg a billentyűzeten a ‘P’-t, hogy megnyissa a „Separate” menüt, majd kattintson a „Selection”-re.
Ezután térjen vissza az „Object Mode”-hoz a Tab billentyű lenyomásával, hogy az alkatrészeket egymástól eltávolíthassa, és láthass a felosztást.
Bár ez mindennel rendelkezik, amire szükség van a modell szétválasztásához, érdemes lehet további fejlett útmutatók és videók után kutatnia, hogy bonyolultabb vágásokat hajthasson végre, valamint olyan tippeket találjon, amelyek a Blenderben történő alkatrészek szétválasztását segítik, és amik továbbfejlesztik az általunk már átadott információkat.
Cura
Egy modell felosztása Cura-ban meglehetősen bonyolult. Egyszerűen fogalmazva, egy egybefüggő modell felosztása nem a Cura erőssége, és a legjobb, ha ezt a többi fent említett programok valamelyikével teheti meg.
A Cura azonban nagyon jól képes elválasztani több egyedi testet, amelyek egyetlen háló részét képezik. Képzelje el, hogy megnyit egy STL-fájlt a Cura-ban, amely 10 különálló részből áll, és mindegyik egyetlen modellként olvasható. Tegyük fel, hogy csak az egyik darabot szeretné szerkeszteni, majd kinyomtatni. A „Mesh Tools” nevű beépülő modul-al részekre bonthatja a modellt, így mindegyiket tetszőlegesen törölheti vagy szerkesztheti.
Ehhez először le kell töltenie a „Mesh Tools” nevű beépülő modult. Ha ez megtörtént, indítsa újra a Cura-t, majd nyissa meg az STL fájlt. A fájl betöltése után kattintson a jobb gombbal a modellre, és megjelenik egy menü, ahol a „Mesh Tools” felirat látható a tetején. Vigye az egér kurzorját az opció fölé, majd kattintson a „Modell felosztása részekre” lehetőségre a megjelenő helyi menüben. Most látni fogja, hogy az egyes részek külön-külön kiválaszthatók és szerkeszthetők.
Ilyen egyszerű az egész. Egy másik kedves dolog Cura-val kapcsolatban a népszerűsége. Számos egyszerű oktatóanyagot találhat , amelyek segítenek a Cura tökéletes beállításában.
Illesztőcsapok hozzáadása az osztott darabhoz
Az, hogy két darabot tökéletesen egymáshoz igazítson ragasztáskor, igényel némi ügyességet. A hibák elkerülése érdekében itt vannak a helymeghatározó tüskék, amik segítenek..
Ezekben a programokban nem talál külön helymeghatározó eszközöket vagy beállításokat a helymeghatározó tüskékhez. A tervezők vagy a készítők szokásos trükkje az, hogy egy kockát vagy hengert adnak hozzá az osztott modellhez, hogy helymeghatározó tűként használhassák, de bármilyen formát használhat, ami tetszik. Jó átgondolni, mi a legésszerűbb a projektje szempontjából.
A lokátorcsapokat úgy használják, hogy a két rész egyikéhez egy alakzatot adnak, és a másik részből pedig kivonják (befelé süllyesztve) ugyanazt az alakzatot. A helymeghatározó tüskének az az célja, hogy megkönnyítse a szétválasztott részek illesztését, miközben összeragasztja őket. Ez megakadályozza az elcsúszást vagy más hibákat.
Míg a henger könnyen használható formának tűnhet lokátorcsapként, a kockák nagyobb eséllyel nem mozdulnak el a ragasztási szakaszban.
Az alábbiakban elmagyarázzuk, hogyan adhat hozzá egyet a Meshmixer segítségével. Ezután áttekintjük a hosszabb (de még mindig használható) folyamatot a Blenderben.
Meshmixer
Miután felosztotta a modell két (vagy több) részét, győződjön meg arról, hogy azok megfelelően vannak igazítva, hogy egy vonalba kerüljenek. Ezután el kell rejtenie a két felosztott rész egyikét az Objektumböngészőben a szem ikon kiválasztásával. Ha véletlenül bezárja az objektumböngészőt, ne aggódjon. Kattintson a „View” fülre a képernyő tetején, majd válassza az „Object Browser” lehetőséget a visszaállításhoz.
Most válassza ki, hogy mi szolgál majd helymeghatározó tüskének. Kattintson a Meshmix gombra, a bal felső sarokban, és lehetősége lesz választani többféle formát, amit felhasználhat helymeghatározó tüskeként. Ezután húzza és ejtse a helymeghatározó tüskét a szétvágott terület közepére. Állítsa át a kocka méretét olyanra, ami a modellhez a legjobban illik.
Egy új böngésző jelenik meg a program bal felső sarkában, és mindenképpen menjen a legördülő menübe, és állítsa át a kompozíciós módot „Create New Object”-ra. Ezáltal a kocka nem olvad össze a modell egyik részével sem.
A Meshmixer automatikusan behelyezi a lokátorcsapot félig a modell osztott részébe, ami nagyon praktikus. Ezután lépjen az Objektumböngészőbe, és válassza ki a két felosztott rész közül csak az egyiket. Győződjön meg arról, hogy a lokátortüske is ki van jelölve úgy, hogy az egyes objektumokra kattint, miközben lenyomva tartja az „Alt” billentyűt.
Ehhez az első részhez már csak a modell exportálása van hátra. A Meshmixer automatikusan beilleszti a lokátortűt a modellbe. Más programok nem mindig ilyen egyszerűek: előfordulhat, hogy az X-, Y- és Z-tengelyt kell használnia ahhoz, hogy a lokátorcsapot félig a modell felosztott részébe mozgassa.
Érdemes megfontolni az exportált STL-fájl elnevezését, hogy elkerülje a félreértést a többi exportálandó részekkel.
Mentés után fel kell cserélni a két felosztott rész láthatóságát az Objektumböngészőben. A modell másik részének most már láthatónak kell lennie a helymeghatározó tűvel. Válassza ki a helymeghatározó tűt, és az Objektumböngészőben kattintson a „Másolás” gombra. Ezután kattintson a szem ikonra az eredeti helymeghatározó gombostű mellett, hogy elrejtse azt, és csak a másolt helymeghatározó tű legyen látható.
Menjen vissza az Objektumböngészőbe, és próbálja meg először kiválasztani a fő modellt, amellyel dolgozik, majd a másolt helymeghatározó tűt. Erre azért van szükség, mert azt akarja mondani a Meshmixernek, hogy vonja ki a lokátortüskét a fő objektumból, ami a modellben egy üreget hagy – amely alakja megegyezik a lokátortűvel. Ezúttal, amikor ez a böngésző megjelenik a program bal felső sarkában, a kompozíciós módot „Boolean Difference”-re kell állítani. Ez levonja a lokátorcsapot a modell kiválasztott részéből, így az egyik részen egy négyzet alakú lyuk, a másikból pedig egy kocka áll ki.
A modellek összeszerelésének és összeragasztásának megkönnyítése érdekében az üregnek – vagy ebben az esetben a négyzet alakú furatnak – kissé nagyobbnak kell lennie. A legjobb sikert egy 0,3 mm-rel nagyobb helymeghatározó tűnyílás használatával találtuk. Ez egy kis helyet hagy a ragasztónak, hogy bejusson a lokátorcsap területére, megerősítve a modellt. Előfordulhat, hogy kísérleteznie kell a méretkülönbséggel, hátha jobb eredményeket talál.
Az utolsó lépés az STL-fájl második részének exportálása.
Blender
Ha ezt a Blenderben szeretné megtenni, a szoftvernek lehetősége van rögzítési pontok hozzáadására is. Objektum módban, ha a két különálló rész a kívánt módon sorakozik, kattintson a jobb gombbal a „Add > Mesh” elemre, és válassza ki a helymeghatározó tűként használni kívánt alakzatot.
Használhatja az Eszköztár „Move” eszközét, hogy a lehető legjobban mozgassa az objektumot a két felosztott rész közepére. Nyugodtan módosíthatja a kocka méreteit tetszőleges módon.
Ha már biztosnak érzi magát a választásában, ideje dolgozni a logikai módosítókkal.
A logikai módosítók lehetővé teszik, hogy egy objektumot lekössünk vagy kivonjunk egy másik objektumból. A két rész egyikének elrejtéséhez kattintson a neve melletti szem ikonra az Outliner szerkesztőben a jobb felső sarokban, majd válassza ki a másik darabot.
A jobb alsó sarokban lévő Tulajdonságok szerkesztőben kattintson a „Modifier Properties” fülre – arra, amelyiken csavarkulcs látható. Kattintson a „Add Modifier”, majd válassza a „Boolean” lehetőséget. Három lehetőséget fog látni: Intersect, Union, and Difference vagy Metszés, Egyesülés és Különbség.
Válassza a „Difference” lehetőséget, ha még nincs kiválasztva. Ezután a panel „Object” beállításában válassza ki a helymeghatározó tűt. Most alkalmazza a módosítót úgy, hogy lenyomva tartja a „Ctrl + A” billentyűket, vagy kattintson az „Apply” gombra a módosító neve melletti legördülő menüben. Ez levonja a helymeghatározó tűjét a választott modellből.
Ezután ideje megismételni ugyanazokat a lépéseket az osztott modell másik oldalán. Fedje fel a rejtett részt, és rejtse el azt a részt, amelyen már dolgozott. Az egyetlen különbség az, hogy csökkentenie kell a helymeghatározó tű méretét, ha rákattint, lenyomja az „S” gombot, majd az egeret a közepe felé mozgatja. A másik hely, ahol módosítania kell, az az, ahol a Boolean Difference lehetőséget választotta. Most válassza a „Boolean Union” lehetőséget, amely a két alakzatot egy darabba fogja egyesíteni.
Az utolsó dolog az, hogy sorba rendezze a modelleket, hogyan szeretné őket az STL fájlba menteni. Ezután a „File” alatt válassza az „Export” lehetőséget, és válassza ki a fájl típusát.
Mindezek a lépések elvezetnek minket a végső szakaszhoz: az összeszereléshez!
Az osztott 3D modell összeállítása
Itt az ideje az összeszerelésnek. Érdemes néhány dolgot használni, hogy a legjobb tapadást érje el a darabok összeragasztása során. Az olyan dolgok, mint a csiszolópapír, a kesztyűk, a gumiszalagok és néhány aktivátor spray segíthetnek megkönnyíteni a dolgokat.
A nyomtatott darabok összeállításához különböző ragasztók használhatók. A legelterjedtebb a cianoakrilát ragasztó, amelyet szuperragasztónak neveznek, a könnyű használhatósága miatt, de nem mindig ez a legjobb megoldás attól függően, hogy mivel dolgozik. Egyéb lehetőségek, mint például az epoxi vagy akár a 3D toll használata is hasznosak lehetnek az összeszerelés során.
Milyen ragasztót válasszunk
A legjobb, ha felméri a 3D nyomtatás fő felhasználási területét, hogy kitalálja, milyen ragasztóra van szüksége. Ha nagy részletességet, valamint a varratok minimális láthatóságát szeretné, érdemes ragaszkodnia a pillanatragasztóhoz. Nagyon sokféle változatban kapható, ezért mindenképpen kutasson egy kicsit a használt anyagon, hogy megbizonyosodjon arról, hogy kompatibilis lesz a választott ragasztóval.
Ha úgy találja, hogy a kötésnek nagyon erősnek kell lennie, akkor az epoxi ragasztó lehet a megfelelő. Egyenlő arányban epoxigyantát és keményítőszert használnak a kémiai reakció létrehozásához. Általában ez a megfelelő lehetőség, ha erős ragasztásra van szüksége. Hátránya, hogy egyes epoxik enyhe rést hagyhatnak az illesztések mellett. Ne feledje, hogy nagyon óvatosnak kell lennie, amikor epoxival dolgozik, és kesztyűt kell viselnie, illetve ügyeljen arra, hogy ne kerüljön a bőrére vagy más felületekre az anyag. Kémiai reakcióval van dolga, és úgy is kell kezelnie.
A 3D modell összeállításának utolsó módja a 3D tollak használata. Praktikusak és nagyon jó varrásokat kínálnak, de ha csak a 3D tollat használja, azt fogja tapasztalni, hogy nem túl erős a kötés. Ezt a beállítást csak olyan nyomatoknál érdemes használni, amelyeket nem fognak kezelni, és amelyek nincsenek igénybevételnek kitéve.
Eredeti forrás: All3dp.com
